Szanki selyemfű méz

A selyemkóró, más néven selyemfű, nevét a termés selymes szálairól kapta.  A növényt évszázadokkal ezelÅ‘tt Amerikából telepítették Magyarországra, hogy termését szövés céljára használják fel; erre azonban alkalmatlannak minÅ‘sült. A selyemkóró viszont kiváló mézelÅ‘, kiváltképp a meszes talajon, júniusban-júliusban–augusztusban virágzik,így Szank közigazgatási terültén is nagy mennyiségben tenyészik. A növény 50 napon át is képes virágzásával táplálni a méheket.

Bár agresszív gyomnövénynek minÅ‘sül, a méhészet szempontjából jelentÅ‘s és hasznos, kedvezÅ‘ évjáratban több ezer tonna is megterem belÅ‘le.Méze aromás, illatos, lassan kristályosodik, és nem utolsó sorban rendkívül egészséges. Számos jó tulajdonsága ellenére – pl. nem okoz allergiát - a selyemkóró nem jutott olyan méhészeti jelentÅ‘séghez hazánkban, mint amilyet megérdemelne.

Szankon több méhész foglalkozik intenzíven a selyemfű mézgyűjtéssel, így Elek Attila, Füstös Lajos, Horváth Pál, Perneki Lajos, Süli-Csontos Zoltán, Tóth Sándor, Zsándorkity Tibor, Kalmár Sándorné és Pajlovics Tünde. Egy méhcsalád közepes évben kb. 10 kg. selyem fűmézet termel, ez Szankon az éves helyi méztermelés 40-50% -át jelenti.